Az utóbbi időben jártamban-keltemben már vagy a negyedik ismerősöm teszi nekem a következő megállapítást: "Látom, újra edzel!" - én meg nézek kérdőn az "újra" szó hallatán... Neeeem, nem az edzőteremben találkoztak velem, hanem a fészbukon. Posztkorszakot élünk, tudom én, hogy ami a fészen fenn van, az van. Amit nem posztolunk, az nincs is. Én pedig biza épp 11 éve minden héten legalább kétszer edzem (a terhesség és a szülés utáni három hónap maradt ki, illetve amit gyermekem betegsége miatt kórházban töltöttünk). Szóval nem újra, hanem folyamatosan megy a tréning. Csak eddig nem posztoltam róla. De mint tudjuk, ha az edzést nem posztoljuk, nem hat. Fittkörkép következik, Katásan. 

Vasak és hasak, törölközők és fehérjeturmixok, kőkemény didkók és anyutestek, csillogó tükrökben elégedett tekintetek és sarkokban megbújó, nyakukat behúzó bocshogyélek-érzésű szorongók, fémes illat és izzadtságszag - ezek a dolgok jutnak először eszembe, ha az edzőteremben töltött óráimra gondolok. Sok helyen edzettem már, így az alább felsorolt teremlátogatói csoportosításomban nem egy konkrét edzőterem fitnessembereiről írok, nem is edzőkről, hanem a vendégekről, tapasztalataim vegyítem némi (ön)iróniával, szóval senki meg ne sértődjön nekem. Ami biztos, az az, hogy a sportolni járók társasága vegyes, mindenkinél más a motiváció és a cél, egyetlen közös van bennünk: a mozgás iránti valamiféle vonzalom.

Gyúrunk, vazze! 

Minden teremben vannak kérem versenyre készülő testépítők, izomemberek (és asszonyok!). Ők azok, akik iszonyat sokat melóznak a testükön a cél érdekében, a speciális étkezés és a napi több kemény edzés hatására gyönyörű idomokkal rendelkeznek. Tudjátok, rájuk mondja nép, a zistenadta nép, hogy ez már túlzás, meg hogy ez már nem szép. Szerintem szép. És nem túlzás. Te vagy irigy, mert ők baromijól néznek ki, neked meg fogalmad nincs, mennyi munkát fektetnek magukba. Megérdemlik, hogy bombatestük legyen. És a közhiedelemmel ellentétben nem feltétlenül butácska lányokról és kőfejű pasikról beszélek. Képzett szakemberek, példamutató testi es lelki erővel. Egyébiránt szerintem az "izmos kockahas=üres fej" - sztereotípia már rég nem helytálló, maximum egy Vénusz-koncerten, ha egyáltalán még létezik ez a formáció. A kisportolt, izmos testnek már az ókorban is értéke volt, nézzük csak meg a korabeli szobrokat. A klasszikus görög szobrászat híres a tökéletes, atletikus testű férfiak ábrázolásáról. Akkoriban rendszeresen rendeztek férfi szépségversenyt, ún. kalliszteiát, ahol férfiak lépkedtek fel-alá, hogy aztán női bírák dönthessenek a helyezésekről. A győztesnek járó szalagot pedig azon testrészükön viselték, amely a diadalhoz segítette őket (hmm...). 

A feszítős nárciszok

Pasiban és csajban is létező kategória ez, közös jellemzőjük, hogy azt hiszik magukról, hogy olyanok, mint az előbb említett testépítő csoport. De nem. Néha feltűnnek, majd eltűnnek. Egyet nyomnak, tükörbe feszítenek, pihiznek. Kettőt húznak, bicót ellenőriznek, pihiznek. (Ja, nem a körök közti rövid pihenőidőről beszélek...) A feszítős srácok hatalmas súlyokkal próbálkoznak dolgozni, mert az a menő, szerintük. A feszítős csajok meg tuti úgy pucsítósguggolnak, hogy a seggük biztosan bekerüljön a látóteredbe, de legjobb, ha mindjárt az arcodba.

Kelléktárukból nem hiányozhat a fényesre vasalt, kiengedett haj (hogy hogy lehet kiengedett hajjal bármilyen fizikai munkát végezni, ez nekem örök rejtély...), és annak kétpercenkénti dobálása. Az edzésük fontos eleme a körbenézős séta, amely során muszáj újra és újra meggyőződniük testük tökéletességéről (általában tényleg csinosak), de legalábbis arról, hogy az ellenkező nem feszítősei biztosan látják őket. Közös jellemzőjük a mindenki mást semmibe vevő viselkedés - ők azok pl., akik kérdés nélkül elveszik az eszközöket, amit magad mellé készítettél nyilvánvalóan saját célú használatra, hisz a törölköződ is rajta van - vagyis volt, mert ők simán arrébb dobják azt. 

Az álrinyálók

A sorból kihagyhatatlan ez a típus. Ők azok, akik általában maguknál dundibb vagy kevésbé sportos barátjukkal érkeznek edzeni, azzal a nyilvánvaló meggyőződéssel, hogy ők így sokkal szebbnek látszanak. Nem lehet nem észrevenni őket, mert gyakorlatilag folyamatosan beszélnek, főleg saját (egyébként nagyon is takaros!) testüket ócsárolják, nemlétező hájaikat gyűrögetik látványosan, csakis azzal a céllal, hogy a náluk szerényebb adottságú barátjuk folyamatosan igazolja állításuk ellenkezőjét és bizonygassa szépségüket. 

Az okoskodók

Imádom őket, ez minden teremben fellelhető, tipikusan női csoport. Az okoskodó iksz ideje edz, tehát szerinte mindent tud. Mindenről. Önjelölt segítő. Odajön. Mindig odajön b@zmeg, pedig senki nem hívta. Instruál, beszél, olyanokat mond (pl. hogy "majd te is belejössz, nyugi"), hogy legszívesebben lenyomnád a torkán a kulacsát, amit monológjai közt szopogat. Tudod, ő az a típus, aki - miközben te a legnagyobb méretű fitballon ülve hasizmozol - lecsücsükél veled szembe egy tenyérnyi méretű türcsikére, mögötte tükör, aminek hála így te pontosan látod, hogy a segged épp nyolcszor akkora,mint az övé - ez aztán a motiváció, hádenem'?

Mikor már nagyon zavar a helyzet, elárulom, hogy egyebek közt amúgy sportoktató is vagyok, tehát tisztában vagyok vele, melyik gyakorlatot miért és hogyan kell csinálnom. (Más kérdés, hogy már nem dolgozom a szakmában, és jelen testméreteimmel nem is tudnék hiteles példát nyújtani a vendégeimnek, ez az én döntésem, ami nem önbizalomhiányból fakad - de attól még a kellő tudásom és a gyakorlatom megvan.) Pompázatos érzés ugyanis látni az arcot, mikor tudatosul benne, hogy az én százkilós testemre k.rvára előítéletekkel nézett, mert ugye aki ekkora, az nem lehet edző, vagy legalábbis biztosan semmit nem konyít a mozgáshoz... Én végighallgatom az okoskodó parádéját, cserébe pedig mosolygok is picit ilyenkor szerényen. 

Ne nézzetek ide, itt se vagyok! 

Vékonyabb testalkatú srácok, kerekded hölgyek - ők azok, akik ahhoz elég bátrak, hogy elinduljanak edzeni, viszont kellő önbizalom hiányában egyelőre rettegnek elkezdeni bármilyen eszközt használni. Fő területük a kardiogépek mögötti placc, ahol rendszerint mindig sokat kell várni, így "róka, b@zmeg te a fűnyíródat"-alapon legyintenek, és úgysem kerülnek sorra. Ezzel pedig igazolják is saját kis prekoncepciójukat, miszerint ez az edzés-dolog nekik nem való. Én meg olyan szívesen odakiabálnám nekik, hogy gyönyörűek, és tökjó, hogy eljöttek edzeni, ne törődjenek senkivel! 

A magamfajta tenyerestalpasok

Mi vagyunk azok, akik egy tányér jóféle krumplistészta puszta látványától alsó hangon négy kilót hízunk, hát még ha meg is esszük... De ha nem ilyen szénhidrátbombáról van szó, akkor is. Egy adag saláta egy szelet hússal ha este nyolckor eszem, nekem ugyanúgy beüt két kilót másnap reggelre. Szóval, ha netán magadra ismersz ebben a kategóriában, akkor már sorolod is tovább: kb. 12 éves korodtól fogyózol. Mindig te vagy a "cuki holdvilágképű" a családban, akárhány éves vagy. Nagyságrendileg négyszer többet jársz különféle típusú edzésekre, mint az átlagember, akin ez meg is látszik. Rajtunk nem. Minden új diétát kipróbálsz, majd harmincegynéhány évesen rájössz, hogy ideje elengedni ezt a dolgot. Mármint magad méregetését, és számokban kifejezett értékelését. Lehetnék  persze 46-os méret helyett 42-es, ha jobban odafigyelnék (kisebb kábé soha), minthogy sikerült is egyszer egy nagyobbat fogynom. Akkoriban volt, hogy napi négyszer is edzettem. Ez a magunkfajtának csakis úgy megy, ha mindent a helyes táplálkozásnak és a mozgásnak rendelünk alá. A mostani életvitelembe nagyon nehezen tudom beilleszteni azt a fajta odafigyelést és magammal való törődést, ami egy egészséges testsúly eléréséhez kellene, viszont a mozgás megmaradt, anélkül nem tudnék már létezni. Magasról tojok az esetleges lekicsinylő tekintetekre, meg a sportruházatgyártókra, akik még mindig képtelenek nagy méretű edzőcuccokat készíteni, csak olyanokat, amiből kibuggyannak itt-ott a párnácskák, így kényelmetlen a viseletük. Nem szégyellek úgy lemenni edzeni, hogy van "hátsó mellem" - ezt egy öltözőben hallottam, két karcsú szépség értetlenkedett, hogy hogy is képes valaki bikinit felvenni, akinek van hátsó melle. Jó, mi? 

Az is jó lenne, ha kicsit nagyobb rend lenne a fejekben etéren, és befejeznénk egymás méregetését, a testi adottságok bírálatát, a nyílt fröcsögést és az öltözői ítélkezést egyaránt. Sajnos, amíg még mindig azon a szinten tartunk, hogy aki kövér, az biztos egész nap a tévé előtt nutellát zabál, leginkább maradjon is ott, ne zavarjon a külső megjelenésével másokat, strandra meg aztán végképp ne legyen pofája kimerészkedni, addig baromi nehéz az önelfogadás. Ugyanilyen gyilkos indulatokkal bírálják ám a vékony embereket is. Vajon csak az átlagos a jó? Ami még szemet szúrt nekem privát kis edzésszociológiai tanulmányom során, az a nők viselkedése. Sokkal utálatosabbak, kritikusabbak és kegyetlenebbek, mint a pasik, főleg egymással. Miért kell ez? Kinek jó, ha mások külsején ironizálunk, vagy akár csak becsmérlő tekintetet vetünk bárkire, aki nem tökéletes? 

Az sem mindegy, milyen segítőt választ maga mellé az ember. Meggyőződésem, hogy a jó személyi edző elsősorban jó pedagógus kell legyen - még ha ezt nem is konkrét végzettség szerint értem. Aztán az sem árt, ha a pszichológiához ért, legalábbis tud a vendégei nyelvén kommunikálni. Nekem a tesóm az edzőm, és vele a csillagokat is képes vagyok lekondizni az égről. 

Én tehát bizony emelt fővel állok fel újra és újra a taposógépre (majd esem le róla csatakos szüggyel és összegumizott hajjal, de lehet, hogy kipróbálom kivasalva és kiengedve, hátha úgy jobban megy) szimplán azért, mert jól esik, sportértéke ennek mások szerint lehet, hogy nincs, de én ezzel nem törődöm. Hiszem, hogy aki eljön a terembe, és nem otthon agonizál saját teste romjaiban, az máris tett az egészségéért, boldogságáért, fittségéért. Gyertek ti is edzeni! 

Szeretettel, 

Kata

P.S.: az első fotó létrejöttéért köszönet a Louvre biztonsági szolgálatának, a többi fényképért pedig a húgomnak, edzőmnek, Szombathelyi Nórinak. Ebből is látszik, hogy ő a világon a legjobb tesó, hisz minden rádumálás nélkül simán hajlandó volt bohócot csinálni magából a kedvemért. 

Ha otthoni vagy szabadtéri edzésre vágysz, keresd az online tréningek szakértőjét, Szombathelyi Nóra személyi edzőt.